Gabrovo az ország leghosszabb városa (25 km), a Balkán hegység északi lábánál fekszik, a Jantra és néhány mellékfolyó völgyében, közel az ország földrajzi középpontjához.

A várost a textipipara tette híressé. Napjainban leginkább a minden páratlan év májusában megrendezett országos komédia – és szatírafesztiváljáról ismert.

Gabrovo helyén a középkorban fontos kereskedelmi út vezetett a Dunától a Sipka-szoros felé. Maga a település a 14. században jött létre. A legenda szerint egy Racho nevű kovácsmester alapította, akinek a műhelyénél álló gyertyánfáról (габър, gabar) kapta a nevét. Hamarosan egyre több bolgár települt meg a kis faluban, amely rövid idő alatt fontos városközponttá vált. A Jantra vízienergiájára sokoldalú textilipar települt. A 18. századra már az egész Oszmán Birodalomban híres lett kézműiparáról, 1870-ben már 800 vízimalom működött itt. 1825-ben kolostori elemi iskolát alapítottak a városban, majd 1835-ben megnyílt az első bolgár világi középiskola, melynek mecénásai gabrovói üzletemberek voltak. A 20. században az ipari fejlődés tőkés alapokon folytatódott, a "bolgár Manchester" néven is emlegették. 1947-ben az üzemeket államosították, majd a textil- és őripar mellett új gyárakat is létesítettek (szerszámgépgyár, műanyaggyár, cipőgyár, villanytargonca gyár). 

Látnivalók:

• az iskolaalapító Vaszil Aprilov szobra és sírja
• Baev-híd a Jantra folyón
• Racso kovácsmester emlékműve
• Szv. Bogorodica (szűz Mária) templom (1865)
• Óratorony (1835)
  

A gabrovói öreghíd (Baev-híd) a török időkben az Abdul Medzsid híd nevet viselte, annak emlékére, hogy e hídon haladt át az ide látogató szultán és kísérete. Ezt a nevezetes eseményt örökíti meg a híd közepén díszelgő emléktábla. Bizonyára emlékezetes esemény lehetett az akkor még kis városban a fényes szultáni kíséret, amely több száz ló és öszvér által hordott, népes udvari gyülekezetet jelentett.