Plovdiv a Marica folyó két partján terül el. Több, mint 340.000 lakosával Szófia után a második legnagyobb bolgár város. Közigazgatási, kulturális és ipari központ, az ország messzi földön ismert vásárvárosa. Nagy forgalmú, nagy múltú hely, földrajzi fekvésénél fogva évezredeken át a Marica völgyében haladó kereskedelmi és hadi út egyik központja volt. Rajta keresztül húzódott egykor az Adriai-tengertől a Fekete- és Márvány-tengerhez vezető római út.

A hegyek és a síkság találkozásánál nyíló folyóvölgy felett emelkedő - védelemre alkalmas - dombok mindenkor kitűnő helyként kínálkoztak a megtelepülésre. Ennek tulajdonítható, hogy Plovdiv nem csak az ország, de egyben az egész Balkán félsziget egyik legrégibb települése.  

A plovdivi halmokon már a korai kőkorszakból találtak leleteket. Később a trák odiriszok lakták, és alapították i.e. 1000 körül a mondabeli Eumolpiaszt.
A monda szerint a Marica folyótól délre élt egy Rodope nevű szép lány, aki szívesen nézegette magát a Marica folyó tükrében. A vizek görög istenének, Poszeidonnak megtetszett a szépséges Rodope, s szerelmük gyümölcseként született a szép hangú Eumoli, Plovdiv első névadója. Amikor Posszeidon magával akarta vinni a gyermeket, Balkán óriása hatalmas kőtömböket dobált a Marica partjára, ezzel igyekezett megakadályozni a gyermekrablást. Ekkor Posszeidon hegységgé dermesztette az óriás Balkánt és a gyönyörű Rodope-t, melynek szépségét káprázatos hegyvonulatok őrzik, hullatott könnyei pedig fürge patakként folynak le ma is a Marica völgyébe. Később - Posszeidon birodalmából megszabadulva - a szülőföldjére visszavágyó Eumoli alapította meg Eumolpiaszt, melyet később Pulpudeva-nak neveztek el, s ebből származtatják a jelenlegi Plovdiv nevet. 

Plovdiv látnivalói közül az egyik legérdekesebb a 14. század közepén épült mecset, a Dzsumajta Dzsámi. Imaterme a megszokottól eltérően kilenc kicsi kupolával borított. A csavart minaret vörös fehér tégladíszítésű. A mecset körül kis üzletekben borsos áron képeket, ékszereket, souvenireket árulnak.

A történelmi óvárosban annyi a látnivaló, hogy szinte áttekinteni is nehéz. 1844-ben építették a Szt. Bogorodica templomot. Néhány lépésnyire a mecsettől egyike azoknak a templomoknak, ahol 1859 után először tartottak bolgár nyelvű Istentiszteletet. Másik nevezetesség a Szt. Konstantin és Elena templom, amely egy háromhajós, 1832-ben épített templom, kecses harangtoronnyal. A templomban Ivan Paskula aranyozott ikonosztázában gyönyörködtünk, melynek néhány darabja Zahari Zograf műve. A templom mellett különböző korok ikonjaiból láthatunk kiállítást. A templom környékén és az óvárosban műemlékvédelem alatt álló, az újjászületés időszakában épült házakat láthatunk.

Az ország egyik legjelentősebb antik műemléke a Római színház, melynek oszlopai és szobrai között pompás a kilátás a mai Plovdivra. Lábainál a Sveta Marina templomot a 16. században építették, a mai formáját a 19. században öltötte. Az egyedülálló fa harangtorony, mely a templomhajótól kissé arrébb áll egyedülálló Bulgáriában.